BÉCI ADOTT ERŐT

Hatszor operálták agydaganattal a nagyfiamat Bécikét 1991 - 1995 között. A legkisebb mûtét hat órát, a legnagyobbak 10 órát tartottak. Elsõ alkalommal akkor mûtötték, amikor a kisebbik fiam mindössze két hónapos volt. Elviselhetetlen mikor a gépek tartják életben a gyermekemet. Semmit sem lehet látni csak a sok csövet, „egyik ki, másik be”. De tudtam, hogy segítenek rajta. Az utolsó mûtétnél, 17 napos kóma után vettük észre, hogy kezd reagálni, megrezdül a szempillája. Innentõl kezdve éreztem, hogy van remény az életre, amiben az orvosok is - és mindenekelõtt fiam gyógyulni akarása - megerõsítettek. Ezután még nagyon nehéz idõszak következett, hiszen Béci a mûtéttõl félodalára lebénulva ébredt, egyik szemével egyáltalán nem látott. Mindent újra kellett tanulnia! Hála a jó Istennek, ma már újból jár és nyolcadikos, ügyes, szorgalmas magántanuló.

Bécin kívül, van még „félek kiejteni, de remélem mindig így lesz”, két egészséges gyermekem, nagyfiam amolyan igazi jó testvérei. Sajnos a gondokkal egyedül maradtam, férjem elhagyott bennünket. Ezért is, minden nap egy ajándék, amit a gyermekeimmel tölthetek.

Béci édesanyja

vissza